Vörös József díj

Vörös József-díjat alapított a Balatonberényért Egyesület

A Balatonberényért Egyesület 2014. májusában alakult azzal a céllal, hogy szerepet vállaljon Balatonberény kulturális és társadalmi életében; új ötletekkel, programok szervezésével színesítse azt. Több rendezvényen is találkozhattak már velünk, legyen az a gyermeknap, a családi nap, az adventi gyertyagyújtások vagy a szilveszter.

Az új programok mellett azonban az is fontos számunkra, hogy elismerjük és megbecsüljük elődeink tevékenységét, melyet Balatonberény kultúrájáért, valamint értékeinek megőrzéséért végeztek. Hiszen az ő jó példájuk szolgáltat számunkra mintát, amelyet követhetünk, alapot, amelyre építhetünk.
Ezért hoztuk létre a Vörös József-díjat, mely egy tiszteletteljes főhajtás azon balatonberényi honfitársaink előtt, akik véleményünk szerint sokat tettek múltunk, környezetünk megismeréséért, élen jártak a közösségépítésben, illetve mindannyiunk számára maradandót alkottak.

A díj névadójának olyan létező, a többség által jól ismert és megbecsült személyt szerettünk volna választani, aki a fenti felsorolásnak maximálisan megfelel és érdemei vitathatatlanok. Ezért döntöttünk Vörös József mellett, aki ugyan majdnem 25 évig volt Balatonberény papja, mi most mégsem egyházi munkásságát szeretnénk kiemelni, hiszen ennek megítélése nem a mi tisztünk. Falunkért végzett munkája, elért eredményei azonban mindannyiunk számára nyilvánvalóak, így díjunk az ő nevét viseli.

A díj évente egy alkalommal, a Magyar Kultúra Napján ünnepélyes keretek között kerül átadásra. A díj alapító okirata a megtekinthető a www.balatonbereny.hu oldalon.

Toronyi Zsolt
elnök

Köszönet

Adni kétszeres öröm, mint kapni, tartja a közmondás. Azonban Anonymus mondása is igaz:

„Ha csak egy apró örömet szerzel, érzed, hogy máris több vagy ezzel, mert másnak egy világot jelenthet; lehet új cél, egy másik kezdet. Ha adni tudsz, ne tétovázz sokat, így válthatsz valóra boldog álmokat!”

Igen, a díj nekem egy új világot, új célt, s a további balatonberényi témakörök feldolgozásának kezdetét, a tenni akarás folytatását jelenti.

Most a harmadik könyvemen dolgozom.

A díj kapcsán talán nagyobb lendülettel és odaadással folytatom a lektor által előírt javításokat.

A falu részéről is köszönet illeti a Balatonberényért Egyesületet, hogy e díjat alapították, és elnevezéséül falunk volt karizmatikus papjának nevét választották.

A Vörös József-díjat ezúton is nagyon köszönöm.

Tisztelettel: Kovács Ilona helytörténet kutató

Díjátadók

Vörös Józsefről

Az alábbiakban Kovács Ilona 2015. január 24-én, a Magyar Kultúra Napján elhangzott beszédét olvashatják Vörös Józsefről.

Kedves berényiek, és meghívott vendégek!

Mielőtt néhai Vörös József Berény volt karizmatikus papjának helyi ténykedéseiről, a községért tett, általa szervezett és végzett feladatokról szólnék, kell, hogy röviden ismertessem életútját. Vörös József 1919. november 28-án született Somogyszentpálon. Polgári tanulmányait Marcaliban, a gimnáziumot Keszthelyen, és Veszprémben járta, 1940. június 15-én érettségizett, majd a szeminárium növendéke ez év őszétől. 1944-ben V. éves teológus és fölszentelt diakónus volt a veszprémi papneveldében. Mindszenty József megyés-püspök letartóztatása elleni tüntetésben való részvétele miatt 1944. november 29-én őrizetbe vették. A papi rend szentségét 1944. december l-én vette föl ugyancsak fogoly püspöke kezéből. Ezután Sopronkőhidára, onnan a soproni Isteni Megváltó Leányainak anyaházába szállították. Innen 1945. február 22-én szabadult. Első állomáshelye Veszprém, majd járta a papi élet útjait. Több állomáshelye is volt, míg 1965. július 8-án Somogysámsonból került Balatonberénybe.

Ki is volt Ő? Prédikátor, író, költő, szervező, helytörténet kutató, vagy ha kellett kétkezi munkás? Hát elsősorban felszentelt pap. Emellett azonban számos olyan feladatot kezdeményezett, szervezését is felvállalva, a munkálatokban tevékenykedve, mely elsősorban falunk érdekeit szolgálta.

Szorgalmas család-látogató volt. Így hamar megismerte a falu lakosságát. Látta a lakásviszonyokat. Ahol csak egy szobával rendelkeztek, bizony nem volt könnyű a temetésig az elhunyt családtagot a házban tartani. Így már idejövetelének második évében elhatározta, hogy építeni kellene egy, – a kor szellemének megfelelő – ravatalozót, ahova az elhunytat még az elhalálozás napján ki lehet szállítani. Fáradhatatlanul ment, szervezett, tárgyalt. Így 1967. május 8-án megkezdődött a temetőben a ravatalozó építése. Hirdetésében elmondta, hogy a községi tanács építteti ugyan a ravatalozót, de az összes segédmunkát mi hívek adjuk. Az iparosok által igényelt munkaerő az Ó szervezésének köszönhetően minden nap rendelkezésre állt. A ravatalozó rekordidő alatt elkészült. Az építéséhez 31 munkanap alatt 173 önkéntes napszámost biztosítottunk, nyilatkozta a plébános.

A másik nagy alkotása az I. és II. világháborúban elhunyt berényieknek, valamint a falu határában elesett idegen katonáknak állított emlékmű. E feladat is hatalmas kutatást, szervezőkészséget követelt tőle. 1977. november 2-ára a mű elkészült, rajta márványtáblán az áldozatok neveivel. Ezt követte – 1982-1983-ban – a községből deportált zsidóknak állított emlékoszlop zsidócsillaggal, és a nevüket tartalmazó márvány-táblával a falu köztemetőjében. Úgy volt, hogy le kell bontania mindkettőt, de győzött az erősebb, az emlékművek maradtak és azóta is ott állnak.

A temető egyébként mindig szép, rendezett volt, mert évenként 2-3 alkalommal megszervezte a temető takarítását. Mivel jó humorérzékkel megáldott ember volt, a temetői munkát a következőképp hirdette: „Ki mit tud” lesz a temetőben. Külön a fiatalok, majd másik alkalommal a felnőtt és idősebb lakosság részére. Jutalmul „Ismerd meg hazádat!” jelszóval honismereti kirándulásokra vitte őket. Így ismerhették meg a falu iskoláskorú fiataljai – több nemzedék is – Esztergomot, Szombathelyt, Veszprémet, és még sorolhatnám tovább hosszú lajstromban a városok neveit.

Szabadidejében a falu történetével, múltjával, népszokásaival foglalkozott. Kérdőíveket készített községünk idősebb lakossága részére, s így próbálta összegyűjteni a régi fényképeket, a múlt hagyományait, tradícióit. Azt az elvet vallotta, hogy „a levéltári iratok jó helyen vannak, azt kell begyűjteni, ami kint hever az utcán, és a régi öregek emlékezetében, mert idővel eltűnnek.” Kutatásai eredményeként a veszprémi érseki levéltárban Berény múltjának morzsái témakörönként megtalálhatók. Kéziratként csak „A Balatonberényi Római Katolikus Elemi Népiskola története” készült el, melyet Varga Róbertre – a későbbi megyei könyvtár igazgatójára – hagyományozott, aki a kéziratot megjelentette. E könyvet 2003-ban vehette kezébe a K. Olvasó.

Igaz, a bevezetőmben azt ígértem, hogy csak a községért végzett munkáit próbálom röviden összefoglalni a hallgatóság számára. Azonban nem hagyhatjuk szó nélkül a templomot, mert turisztikai szempontból is nagyon fontos a község számára. A templomunkat a „Balaton épített csodájának is nevezhetjük. Ám barokk tornya megtéveszt bennünket, és ha elmegyünk mellette nem vesszük észre a mögötte rejlő csodát.”1 Már 1968-ban megkezdődött a templom gótikus helyreállítása, mely 1977-1978-ban folytatódott. Ebben a munkában is óriási szerepet vállalt. A templom műemlék lévén fáradhatatlanul tárgyalt a műemlékesekkel. Ha kellett téglát hordott, lapátot, kalapácsot fogott. A tervezett feltáró munka elkészült, így nyugodtan állíthatjuk, hogy templomunk a magyar gótika XXI. századra is fennmaradt épületemlékeink egyik remeke.

A felsorolt tények, ténykedések mellett ő a korán is túlmutató eszme- és gondolatvilággal, nívós lelki és szellemi tulajdonságokkal megáldott, tekintélyt sugárzó egyéniség volt. Közel negyedszázadnyi itt léte alatt tapasztalhattuk hűségét a falunkhoz és híveihez. Vezérelvei közé tartozott, hogy minél többet tenni a közjóért. Mindemellett következetesség, példamutatás, kitartás, óriási szellemi és fizikai energia, az eltervezett feladatok színvonalas elvégzése jellemezte.

E tetteket és tulajdonságokat vélte felismerni, az általa végzett helyi ténykedéseit valamiképpen értékelni és elismerni a hálás utókor. Így kaphatott posztumusz DÍSZPOLGÁRI CÍMET 1999-ben.

A mai estén, valamint ez évtől követően minden évben a kultúra napján a Balatonberényért Egyesület Vörös József nevével fémjelzett díjat ad át az arra érdemes személynek.

Úgy gondolom, hogy az Ő emléke fenn fog maradni az utókor számára a temetőben lévő ravatalozón, emlékműveken, publikációin át a Vörös József-díjig.

  • „Balatonberény temploma/Mi és Balaton. abalaton.hu/2olo/o7/30/.

Kovács Ilona helytörténet-kutató