Gyermeknap 2015

Gyermeknap – gyerekszemmel

Aznap reggel a hétvégén megszokottnál már kicsit korábban felébredtem. Gyorsan megreggeliztem, felöltöztem, a szandálomat felhúztam. Meg persze apát is, mert ott toporogtam az ajtóban, és percenként kérdezgettem, hogy mikor megyünk már… Mire elindultunk, már egész jól bemelegedtünk. Apa is, bár ő inkább a rohangálásba, hogy minden be legyen pakolva.

Akkor még nem sejtettem, hogy nemsokára jól ki is melegszünk.

A nagy parkolóban várakoztunk kicsit, mire összegyűltek a többiek. Aztán csapatokra oszlottunk, és kezdődött a móka. Mindig a kékpólós embereket kell keresni – mondták, mert ők jelzik az újabb állomást.

Volt, akinek rögtön ott az aszfalton próbára tették a képességeit, ügyességét és nem utolsó¬sorban a türelmét. Mások indulhattak a gyalogtúrára, ami kivezetett egy számomra ismeretlen, nagyon szép területre, ahol láthattuk a Balatont, nádast, árnyas fákat és a frissen kaszált füvet. Úgy emlegették a kékpólósok, hogy Dörc.

De ne szaladjunk annyira előre! Ezt az egyik apuka is mondta többször, aki velünk volt egy csapatban. Persze én és társaim lábában ott bizsergett a „mehetnék”, és a feladatok izgalma. Először kígyót-békát keresgéltünk a Henger parkban, majd sárgaköves gyűrű után kutattunk a Béke park íriszeinek tövében. Aztán egy hosszabb gyaloglás jött, csak mentünk és mentünk, végig a kerékpárúton, míg nem egy kis ösvényt pillantottunk meg jobbra tőlünk, amely a sűrűbe vezetett. A végén egy vékony néni integetett felénk, kék pólóban. Megérkeztünk hát! – gondoltam, pedig hol volt még a vége! Körülültük a kékpólóst, úgy hallgattuk a történetet, majd gyógynövényeket kellett felismerni. Mert minden állomáson volt egy történet a balatoni legendákról, és ahhoz kapcsolódtak a feladatok.

A következő állomás volt a legjobb. Ott a lábam se érte a földet, úgy másztam fel a kötéllétrán a magasban elhelyezkedő fészekhez. Ahogy láttam, a többi gyerek is ezt élvezte a leginkább, főleg amikor leengedtek bennünket a hevederrel a földre.

Utána megint lehetett kicsit ücsörögni: zseníliából virágot hajtogattunk, még apáék is bekapcsolódtak. Valójában az összes feladatban részt vettek nagy lelkesen, ha tehették volna, szerintem még a fára is felmásztak volna…

A végén pedig, a legszebb helyen, közvetlenül a parton célba kellett dobni, és eltalálni egy vaddisznót vagy egy hollót. Na, nem igazit, csak a képét.

Ezzel véget is ért a sok gyaloglás, kisbusz hozott be minket az erdei iskolához, ahol ebédet kaptunk, majd egy kis pihenő után jöhettek a délutáni sorversenyek. Ott aztán megint futkoshattam, mint pók a falon! De meg is lett az eredménye, mert a küzdelmek jutalmaként jó kis díjakat kaptunk. Belépőt a keszthelyi vadászati és modellvasút-kiállításra, vízibiciklizést a Balcsin, ingyenes belépést a Csillagvárba, és sok-sok édességet.

Agyagoztunk is később, nagyon szép kis dolgokat csináltunk, haza is vihettük. A fazekas bácsi mutatta meg nekünk, hogy kell agyaghurkákból kis tálat készíteni és korongozni.

Volt aztán még óriás buborékfújás, Twister meg mindenféle játék. A felnőtteknek még külön vetélkedőt is szervezett az egyik kékpólós.

Estefelé értünk csak haza, jó fáradtan, de azért még elmeséltem anyának pár dolgot, mielőtt elaludtam. Remélem, jövőre is lesz gyereknap és megyünk, és akkor is fel lehet majd mászni kötéllétrán a fára.

A gyerekek visszajelzései alapján elképzelte és leírta:

Bató Bernadett

A Balatonberényért Egyesület ezúton mond köszönetet mindenkinek, aki segített a gyereknap megszervezésében és le-bonyolításában.

Szeretettel várunk mindenkit jövőre is!

Gyermeknap 2015.

Az idei gyermeknapon a Balaton tündérének, Siónak a történetét ismerhették meg a túrázók. Minden állomáson a legendához kapcsolódó feladatokat teljesítettek. A Bakony kígyóit keresték a Henger-parkban, a Béke-parkban három részre szabdalt térkép segítségével a remete sárgaköves gyűrűjét kutatták fel. A Dörcre kiérve megfejtették a remetenyelven íródott gyógynövények neveit, majd a környezetükben fellelhető gyógynövényeket nevezték meg. A következő állomáson a szervezőket meglepő bátorsággal és gyorsasággal másztak fel a hollófészekhez. Pontosan tudták a környezetükben burjánzó fák neveit. Ezután Sió aranyhalát horgászták ki a “Balatonból”, egyúttal rengeteg balatoni halfajtát felsoroltak. Kamor sírjára szebbnél szebb bakonyi virágokat hajtogattak zseníliadrótból. Az utolsó állomáson “szíven” találták a vadkanná változott Thuz herceget, és a holló képében repdeső Horkát.

Büszkék vagyunk gyermekeink állóképességére, teljesítőképességére és elméleti tudására. Ragyogóan teljesítettek a természetvédelmi környezetben lebonyolított túra során! Igazi balatoni gyerekek és ezt be is bizonyították! A délután folyamán sem kellett szégyenkeznünk. A pesti vendég gyerekcsapattal is felvették a versenyt a sorversenyek folyamán. Megdolgoztak a jutalmakért! Az első helyezettek belépőt nyertek a keszthelyi Vadászati és Modellvasút Kiállításra, a másodikak jutalma vízibiciklizés a strandon, a harmadikak a Csillagvárat kereshetik fel. A negyedik és az ötödik helyezettek édességcsomagot kaptak.

A szervezők ez úton köszönik mindenki önzetlenségét, akik az előkészítésben és a lebonyolításban a segítségünkre voltak.

Csiri