Erdélyi tábor 2014

Berényi gyerekek Csíkszentimrén

Berényi gyerekek tölthettek egy hetet erdélyi testvértelepülésünkön, Csíkszentimrén. A táborozók testvérfalunk és Székely-föld látnivalóival ismerkedtek a nyaralás alatt. Természetesen ezúttal is ízelítőt kaphatott küldöttségünk a híres székely vendégszeretetből, kicsik és nagyok egyaránt remekül érezték magukat, ahogy az alábbi galéria képei is bizonyítják.

A két falu több mint két évtizedes testvérkapcsolata valóban példamutató, hiszen évente többször is találkoznak a települések önkormányzatainak és civil szervezeteinek képviselői, sok a magánjellegű, baráti látogatás, s egyik esztendőben mi, a másikban erdélyi barátaink szerveznek tábort a másik település gyermekeinek.

Erdélyi tábor

Lelkes csapattal indultunk útnak. A hosszú, fárasztó út után jól esett a bőséges vacsora, mellyel vendéglátóink fogadtak. Első nap pihenésképp Csíkszentimrével, a testvértelepüléssel ismerkedtünk. Majd Erdély nevezetességeit kerestük fel. Nemzeti szalagot helyeztünk el Nyergestetőn az 1848-49-es szabadságharc utolsó csatájának színhelyén, ahol egy maroknyi székely védte a hazát a túlerővel szemben. Vesztüket árulás okozta. „ Meg nem adták magukat, kettétörtek, mint a szálfák.” A tömegsírjukon felállított kopjafákra is felkerült piros-fehér-zöld szalagunk. Farkaslakán, Tamási Áron szülőfalujában felkerestük a nagy irodalmár sírhelyét, aki írásaival maradandó emléket állított szülőfalujának, s a székely kultúrának. Jó volt látni a temérdek magyar koszorút és szalagot, köztük a miénket is. Szejkefürdőn, a családi birtokon Orbán Balázs székely író, történész, erdélykutató emlékművére is felkötöttük a magyar jelképet. Tizenöt székelykapu alatt áthaladva közelíthető meg a sírja. Ezek a fafaragók díszítőművészetének, a népi értékek megőrzésének kiemelkedő alkotásai.

Megcsodáltuk a Havasok több hegyi tavát. Jártunk a Szent Anna-tónál, meghallgattuk a festői környezetben fekvő víztükör legendáját, s megtekintettük a mellette levő kápolnát. Lebilincselő látvány volt a Gyilkos-tó, mely a hegyoldal agyagos talajának megcsúszása által képződött, elzárva a Vereskő-patak vizét, tóvá duzzasztva azt. Ennek vize sokszor vörösre festi a tavat, innét az elnevezés. Az omláskövetkeztében lecsupaszodott, kifehéredett fenyőcsonkok úgy emelkednek ki a tó medréből, mint a segítségért kiáltó csontvázak. A Medve-tóban megmártóztak gyermekeink. A szovátai sókarszton jött létre, sótartalma magas, így a fürdőzőt fenntartja a víz tetején. Alakja kiterített medvebőrre emlékeztet. Útközben több sóhegyet is láttunk. Parajdon álltunk meg, s autóbuszra szállva leutaztunk a hegy gyomrába. A kitermelt barlangokban gyógyulni vágyók százai időznek. Büfé, étterem, kalandpark, játszóház, játszótér gondoskodik kényelmükről.

Természetvédelmi területet is felkerestünk, a Mohost. Az egykori Mohos-tó vize eltűnt, csak a tőzegmohával benőtt láp maradt utána. A helyi kísérővel igazi mocsárjárásban volt részünk. Természeti ritkaságokat láttunk, húsevő növényeket, tőzegáfonyát, tőzegrozmaringot, mámorkát és egyéb ritkaságokat.

A legfeledhetetlenebb, leglenyűgözőbb látvány a Békás-szoros volt. A meredek sziklabércek között kanyargó hajtűkanyarok révén megcsodálhattuk a Pokol kapuját, tornácát és torkát. A természeti ritkaság szépségét fokozza a sziklák között lezúduló Békás-patak sebes vize. A bátrabbak le is másztak a mederbe, s a hideg vízben gázolva mászták meg a patak köveit.

Péntek délután a Büdösbe indultunk. Ez a falu fölött tornyosuló 125o m magas hegy, mely nevét kénes gázömléséről kapta. Hargita legerősebb, záptojásszagú moffettája ez. Festői környezetben egy teljes üdülőfalu terül el a hegygerincen. Grilleztünk a fenyők alatt, tüzet raktunk, énekeltünk, helyi és balatoni legendákat meséltünk az éj leple alatt. Ízelítőt kaptak gyermekeink a víz és villany nélküli élet romantikájából. Másnap délelőtt az erdei málnabokrokat rohamozták meg a gyerekek, majd a hegyoldalban fekete áfonyát és havasi meggyet gyűjtöttek. Az ebéd elfogyasztása után gyalog indultak le a hegyről a fenyveserdőben, a hegyi patak tiszta vizét követve. A kiadós erdei séta után szomorú szívvel csomagoltak, majd vacsora után búcsúest keretében lányaink egy poharas játék bemutatásával köszönték meg vendéglátóink kedvességét, önzetlen munkáját. A helyi barátoktól való elköszönés az éjszakába nyúlt.

Fájó szívvel indultunk útnak. Gyorsan eltelt az egy hét. Jövőre mi látjuk vendégül a csíkszentimrei ifjúságot. Reméljük ők is olyan jól fogják érezni magukat a Balatonnál, mint mi a hegyekben.

Horváth László